"A múlt nem fontos, egyesek szerint. De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz."
Ez a reggel is úgy kezdődött mint a többi. Lora nyálas és érdes nyelvére ébredtem. Az arcomat nyalogatta, hogy idő van, kelljek fel.
~Még öt percet adj, Lora!-nyögtem oda neki a reggeli rekedt hangommal, amire leállt és már csak azt hallottam hogy leszalad a lépcsőn. Meglepődtem mert mindig addig nyalogatott amíg fel nem ébredtem. Ránéztem az órára, ami még csak 5:57-et mutatott. Beállítottam 6:15-re, befordultam a fal felé és újra álomvilágba kerültem. Mire kinyitottam a szemem már 6:35 volt.
~A pi*ába már megint elaludtam- csak úgy pattantam ki az ágyból. Gyorsan felkaptam magamra a tegnap este kikészített ruhát, ami egy világos farmerből és egy I love Paris-es fehér pólóból állt. Beszaladtam a fürdőmbe, megmostam az arcom és felkészültem a látványra ami nemsokára a tükörből fog visszanézni rám. ~3..2..1. Jézus! - ijedtem meg a fejemtől. Reggelente a tükörképem mindig elveszi az amúgy is kicsi önbizalmamat. Megfésülködtem, fel raktam egy kis alapozót meg szempillaspirált és már kész is voltam. ~4perc 29másodperc. Egyre jobb vagy Sallie- jegyeztem meg magamba. Az egyedüllét és a magamhoz beszélés sokszor megnyugtat. Beszaladtam a szobámba a táskámért és már száguldottam is le a lépcsőn. Kivettem a hűtőből a jégsalátát, leültem az asztalhoz és nekiálltam reggelizni. Senki nem volt még fent. Nagyon furcsa és ijesztő volt számomra. Hívogattam Lora'-t a nevén, de nem jött elő. Pedig ha egyszer szólok neki, két másodperc alatt mellettem szokott lenni. Pár nappal ezelőtt olvastam egy horror könyvet amibe ilyesmi volt, hogy a gyerek családját meggyilkolták és egyedül maradt.. egy kis ideig mert később őt is megölték. Két választásom volt. Felmegyek megnézem mi van anyáékkal, rettegek hogy mi lesz és elkések a suliból, vagy elindulok a suliba útközbe izgulok és felhívom anyát. Az agyam a másodikat választotta volna, de a szívem az elsőt. Otthagytam a salátát az asztalon és elindultam felfele a lépcsőn. A lépcső nyikorgott, a lábam remegett. Olyan mintha horror filmbe lettem volna. Lassan kinyitottam az ajtót, ahonnan Lora futott ki. Látszott rajta hogy meg van rémülve. Felvettem az ölembe és beléptem az ajtón. Sehol senki. A franciaágy szépen meg volt vetve.
~Anya?! Apa?!-kiabáltam kétségbeesetten. Átfutottam Floella, Larrie és Gabe szobájába, de ők se voltak bent. Lementem a nappaliba ahol megláttam a szüleimet és a tesóimat a gerendához kötözve. A szájukba volt valami, nem értettem semmit csak nyöszörgést. Oda akartam menni hozzájuk amikor valami hang miatt hátrafordultam és Harryvel találtam szembe magam. Becsuktam a szemem, hogy hátha csak egy álom.. és az volt. Leizzadva és földön fekve riadtam fel.
~ÚRISTEN.. mond hogy ez csak egy rossz álom volt..- a legtöbb álmomban Harry is benne van. Amitől utána még zaklatottabb leszek..
~Sallie, jól vagy?-anya lépett be az ajtón egy pohár vízzel és egy nyugtatóval a kezébe. -Megint rémálmod volt? Ez már az ötödik alkalom hogy így ébredsz fel. Vedd be ezt, felhívom az osztályfőnököd, hogy ma nem ész iskolába. Elmegyünk az egyik barátnőmhöz, tudod Larissa nénihez.~ én csak bólogattam és bevettem a kapszulát.
~Larissa néni? Az ki? Ugye nem az a hülye, aki el akart küldeni pszichológushoz? Én teljesen jól vagyok anya. Nem kell nekem pszichológus. Akkor a suliba megint mindenki rajtam fog röhögni .- csuklott el a hangom.
~Larissa nem hülye, csak a maga módján okos. Látom hogy milyen jól vagy. Inkább röhögjenek rajtad, minthogy minden reggel így kelj fel. Öt perc múlva reggeli.- anya összeszedte a szennyeseimet, majd ki ment. Lassan kimásztam az ágyból és a szekrény elé kúsztam. Kivettem egy cicanadrágot és egy hosszított szivárványos pólót. Felöltöztem, megmostam az arcom és lementem reggelizni. Lent az asztalon egy kistányér rántotta és egy pohár kávé várt. Olyan éhes voltam hogy 2perc alatt meg is ettem. Felszóltam anyának hogy elviszem gyorsan Lorát sétálni. A házunk a sulitól kb. 2km-re van, és sok gyerek arra jár. Én nem szeretek kint mászkálni a sulinál ha nem megyek suliba, ezért az épülettel másik irányba, a park felé kezdtünk el menni.
~A pi*ába már megint elaludtam- csak úgy pattantam ki az ágyból. Gyorsan felkaptam magamra a tegnap este kikészített ruhát, ami egy világos farmerből és egy I love Paris-es fehér pólóból állt. Beszaladtam a fürdőmbe, megmostam az arcom és felkészültem a látványra ami nemsokára a tükörből fog visszanézni rám. ~3..2..1. Jézus! - ijedtem meg a fejemtől. Reggelente a tükörképem mindig elveszi az amúgy is kicsi önbizalmamat. Megfésülködtem, fel raktam egy kis alapozót meg szempillaspirált és már kész is voltam. ~4perc 29másodperc. Egyre jobb vagy Sallie- jegyeztem meg magamba. Az egyedüllét és a magamhoz beszélés sokszor megnyugtat. Beszaladtam a szobámba a táskámért és már száguldottam is le a lépcsőn. Kivettem a hűtőből a jégsalátát, leültem az asztalhoz és nekiálltam reggelizni. Senki nem volt még fent. Nagyon furcsa és ijesztő volt számomra. Hívogattam Lora'-t a nevén, de nem jött elő. Pedig ha egyszer szólok neki, két másodperc alatt mellettem szokott lenni. Pár nappal ezelőtt olvastam egy horror könyvet amibe ilyesmi volt, hogy a gyerek családját meggyilkolták és egyedül maradt.. egy kis ideig mert később őt is megölték. Két választásom volt. Felmegyek megnézem mi van anyáékkal, rettegek hogy mi lesz és elkések a suliból, vagy elindulok a suliba útközbe izgulok és felhívom anyát. Az agyam a másodikat választotta volna, de a szívem az elsőt. Otthagytam a salátát az asztalon és elindultam felfele a lépcsőn. A lépcső nyikorgott, a lábam remegett. Olyan mintha horror filmbe lettem volna. Lassan kinyitottam az ajtót, ahonnan Lora futott ki. Látszott rajta hogy meg van rémülve. Felvettem az ölembe és beléptem az ajtón. Sehol senki. A franciaágy szépen meg volt vetve.
~Anya?! Apa?!-kiabáltam kétségbeesetten. Átfutottam Floella, Larrie és Gabe szobájába, de ők se voltak bent. Lementem a nappaliba ahol megláttam a szüleimet és a tesóimat a gerendához kötözve. A szájukba volt valami, nem értettem semmit csak nyöszörgést. Oda akartam menni hozzájuk amikor valami hang miatt hátrafordultam és Harryvel találtam szembe magam. Becsuktam a szemem, hogy hátha csak egy álom.. és az volt. Leizzadva és földön fekve riadtam fel.
~ÚRISTEN.. mond hogy ez csak egy rossz álom volt..- a legtöbb álmomban Harry is benne van. Amitől utána még zaklatottabb leszek..
~Sallie, jól vagy?-anya lépett be az ajtón egy pohár vízzel és egy nyugtatóval a kezébe. -Megint rémálmod volt? Ez már az ötödik alkalom hogy így ébredsz fel. Vedd be ezt, felhívom az osztályfőnököd, hogy ma nem ész iskolába. Elmegyünk az egyik barátnőmhöz, tudod Larissa nénihez.~ én csak bólogattam és bevettem a kapszulát.
~Larissa néni? Az ki? Ugye nem az a hülye, aki el akart küldeni pszichológushoz? Én teljesen jól vagyok anya. Nem kell nekem pszichológus. Akkor a suliba megint mindenki rajtam fog röhögni .- csuklott el a hangom.
~Larissa nem hülye, csak a maga módján okos. Látom hogy milyen jól vagy. Inkább röhögjenek rajtad, minthogy minden reggel így kelj fel. Öt perc múlva reggeli.- anya összeszedte a szennyeseimet, majd ki ment. Lassan kimásztam az ágyból és a szekrény elé kúsztam. Kivettem egy cicanadrágot és egy hosszított szivárványos pólót. Felöltöztem, megmostam az arcom és lementem reggelizni. Lent az asztalon egy kistányér rántotta és egy pohár kávé várt. Olyan éhes voltam hogy 2perc alatt meg is ettem. Felszóltam anyának hogy elviszem gyorsan Lorát sétálni. A házunk a sulitól kb. 2km-re van, és sok gyerek arra jár. Én nem szeretek kint mászkálni a sulinál ha nem megyek suliba, ezért az épülettel másik irányba, a park felé kezdtünk el menni.
